|
Post by Zsoka on Jun 3, 2005 17:32:38 GMT 1
azér nyitottam ezt a topic-ot, hogy itt mindenféle kisebb-nagyobb "filozófiai" kérdéseket tárgyalgassunk. akár dalszövegekben elõforduló, akár általunk felvetett problémákról legyen szó. majd meglátjuk mekkora sikere lesz az 5letemnek...
|
|
|
Post by Zsoka on Jun 3, 2005 17:58:10 GMT 1
pár napja Ágival írogattunk, és felmerült az írásban-szóban kifejezés problémája. abban egyet értettünk, hogy írásban könnyebb megosztani a gondolataidat másokkal, talán, mert több idõd van végiggondolni, hogy mit és hogyan akarsz közölni. Alanis pedig azt nyilatkozta egyszer, hogy: I’m much more courageaus when I sing then when I’m speak” ez megint egy másik fajta megközelítési lehetõség. abban viszont különbözött a véleményünk, hogy melyiknek van nagyobb súlya, annak amit, leírsz, vagy annak, amit kimondasz. Ági azzal érvelt, hogy „A szó elszáll az írás megmarad” de kb valahol itt mennie kellett, úgyhogy nem folytathattuk. szerintem viszont sokkal fontosabb, és több igazság van abban, és jobban tükrözi a te valóságodat, amikor valakivel leülsz dumálni és a szemébe nézve adod elõ a teóriádat. írásban a dolgok néha túl mesterkéltek lesznek, és szándékos vagy akaratlan manipulálással úgy fejezheted ki magad, hogy másnak tûnjön, mint amit valóban gondolsz, és leplezi a valós érzelmeidet. persze ez se mindig van így. úgy vettem észre, hogy annak van egyfajta „varázsa” amikor az ember szemtõl szembe beszélget. egyrészt mert a testbeszéd ad egy plusz jelentést, ami a másik félnek ad egy támpontot az értelmezéshez, és nem tudsz valótlant állítani, anélkül, hogy le ne leplezõdnél. pont ennek a kontaktusnak a hiánya miatt lehet talán könnyebben énekelni az érzéseinkrõl, mint beszélni. szóval én sokkal komolyabban veszem azt, amit valaki kimond, mint amit leír. tyû ez egy kicsit hosszúra nyúlt! vélemény?
|
|
|
Post by Niki on Jun 3, 2005 20:47:10 GMT 1
;DJól megfogalmaztad...És igazad is van szerintem...
Pussz:NIKI
|
|
|
Post by Aurora on Jun 4, 2005 12:09:32 GMT 1
Én a írásban vs. szóban kérdéshez csak annyit tennék hozzá, hogy mindig azt hiszem, hogy írásban sokkal jobban meg tudom fogalmazni a mondanivalómat, mert van rá idõm. és írás közben frappánsnak is tûnik és koherensnek, de utólag, mikor elolvasom, mindig csalódott vagyok egy kicsit. valószínûleg írásban nem lehet minden gondolatot leírni, mert szóban jobban lehet követni a gondolatmenetet. írásban az ember atugrik egy-két részt, és azt hiszi, a másik veszi a lapot. és mindig, minden egyes alkalommal félre ért a másik fél valamit. úgyhogy szóbeli párti vagyok abszolút. mert ehhez kell bátorság és egyenesség, ami néha belõlem is hiányzik, és ezért lehet, hogy néha nem sikerül teljesen õszintére az,a mit mondok. de igyekszem
|
|
|
Post by Niki on Jun 4, 2005 12:21:51 GMT 1
Az õszinteséggel nekem nincs problémám hál' Istennek! ;D
|
|
|
Post by Zsoka on Jun 4, 2005 13:00:46 GMT 1
de utólag, mikor elolvasom, mindig csalódott vagyok egy kicsit. valószínûleg írásban nem lehet minden gondolatot leírni, mert szóban jobban lehet követni a gondolatmenetet. írásban az ember atugrik egy-két részt, és azt hiszi, a másik veszi a lapot. és mindig, minden egyes alkalommal félre ért a másik fél valamit. hát igen-igen ismerõs pobléma. úgytûnik bejött az ötletem. ;D köszi a hozzászólásokat!
|
|
|
Post by Oz17 on Jun 6, 2005 10:41:48 GMT 1
Sziasztok!
Hát szerintem az írás egy olyan dolog, ami szép, lehet tartalmas, és lehet kifejezõ is, de nem biztos, hogy õszinte. Rossz, hogy nem látjuk a reakcióit a másik félnek, nem tudunk következtetni, a szemeibõl erõt gyûjteni estébé. Az írást annyira nem szeretem. Hiába írok verseket, valahogy rossz, hogy nem találok néha megfelelõ szavakat. Hogy ha le szeretném írni a gondolatomat/gondolataimat, túl sok oldal lenne. Néha jó lenne, ha csak ránéznék a másikra, és tudná, mit akarunk vele közölni. Néha viszont meg nem lenne jó. A szó szerintem õszintébb, csak el lehet vele játszani, hogy nem emlékszünk arra, amit mondtunk. Néha nem tudom, mi lenne a legjobb kommunikációs eszköz. (A ZENE!!! ;D )
|
|
|
Post by bokkus on Jun 6, 2005 13:00:28 GMT 1
Szerintem nem szabad lebecsülni egyiket sem. A beszédrõl azt gondolom, hogy kicsit túldimenzionált jelentõséget hordoz. A beszéd sem feltétlenül õszinte, de való igaz, hogy a beszéd képessége megkönnyíti a gondolatok átadását, de ezzel együtt megnyitja az utat a nem õszinte megnyílvánulások elõtt is. Viszont mindenki érezte már szerintem azt, hogy milyen erõs a kimondott szó hatalma... Viszont az is tény, hogy az írás olyan, mint egy pecsét. És bizony "szerzõdés" értéke van, és nem csak az üzleti és jogi életben, hanem az egész univerzumban. Amit leírsz, azt megpecsételed...és ez komoly dolog. Komolyabb annál, mint ahogyan hangzik. A kultúra és a hagyomány terjedhet szájról-szájra, de a tények, a hírek, az ötletek és a konkrét kinyilatkoztatások nem annyira, mert a beszéd értelme idõvel megváltozik, eltorzul, csalhatnak rajta a hangsúlyok, de az írás megmarad. De fegyvernek nagyobb a beszéd, és lehetõvé teszi az azonnali reagálást is. .....Szóval csak óvatosan mindkettõvel!... ;D
|
|
|
Post by Niki on Jun 9, 2005 20:39:36 GMT 1
Jajj,de keveset írtok... ÁGI,hogy vagy,mi van veled??? Pussz:NIKI
|
|
|
Post by Zsoka on Jun 11, 2005 10:06:31 GMT 1
ÁGI,hogy vagy,mi van veled??? kérdésedre a válaszolva: bedöglött az otthoni gépük... nah, úgy tûnik az elõzõ témát jól kiveséztük. úgyhogy itt az újabb (ez jóval kényesebb de sztem érdekes elgondolkozni rajta): „Szerencsére és sajnos felismertem, hogy heteroszexuális vagyok. Voltak idõk, amikor sajnáltam, hogy nem vagyok leszbikus, de alapjában véve jó nekem ez így, ahogy van.” nyilatkozta Alanis. a kérdés pedig az lenne, hogy szerintetek min múlik az, hogy valaki hetero/bi/homoszexuális lesz? alapvetõen két lehetõséget tudok elképzelni: -már születésünk elõtt eldõl, hogy mik is leszünk, csak éppen a nem heterok esetében a valódi tulajdonságuk csak késõbb tör felszínre (tinédzser kor), amikor a többiek elkezdenek vonzódni a másik nem iránt, õk pedig rájönnek, hogy õket ez nem érdekli... -tegyük fel, hogy alapvetõen úgymond mindenki "biszexuálisnak" születik, és elvileg megvan a választási lehetõsége. a bökkenõ csak az, hogy a gyerekkorban belénk nevelt normák miatt nem tudunk a választás szabadságáról, és a legtöbben a "természetesnek" vélt utat választják. aki mégis "más" lesz, abban vélhetõen egy sokkoló élmény játzik szerepet, amely eltéríti a belenevelt szándéktól, és mindent a viszályára fordít. de tegyük fel, hogy valaki függetleníti magát a külsõ hatásoktól, és arra a következtetésre jut, hogy csak az számít, hogy milyen EMBER az, akit szeret. és ha valaki idáig eljut, akkor felvetõdik az akérdés, hogy egy bi-nek elõbb-utóbb választania kell-e, ha tartós kapcsolatot akar? (lásd: Alanis) ragadjatok billentyûzetet és írjatok! elnézést kérek, ha valakinek beletapostam a világképébe (bár mindig úgy gondoltam, hogy ide eléggé liberális felfogású és szabadon gondolkodó emberkék járnak - Alanis rajongónak lenni szerintem egyfajta volágnézetet is jelent), szóval remélem nem okozok nagy zavart a témámmal
|
|
|
Post by bokkus on Jun 12, 2005 12:11:24 GMT 1
Szerintem alapvetõen mindenki bi-nek születik, de a társadalmi nyomás mellett azért valószínûleg eleve jobban húz egyik vagy másik oldalhoz. Természetesen az ember elvileg azért vonzódik ösztönösen az ellenkezõ nemhez, mert a fajfenntartó ösztön ezt követeli meg. Ezen indok miatt szokták mondani, hogy a homoszexualitás "természetellenes", de hát könyörgöm, hogy lehetne valami természetellenes, ha a természet teremtette meg?! A mûanyag, na az természetellenes... Egyébként érdemes körülnézni az állatvilágban, ahol igazán az ösztönökön van a hangsúly. Az állatok között nagyobb a kimutatott homoszexualitás aránya, mint az embernél...tán nem véletlen. Náluk nincsen elõítélet, propaganda meg sajtó... Engem személy szerint nem zavar, ha valaki saját neméhez vonzódik. Ismerek lányokat és fiúkat is, de még soha senki nem akarta rámkényszeríteni a szexuális beállítottságát, nem akartak megerõszakolni, és a világuralom átvételének gonosz szándékának halvány nyomát sem véltem felfedezni egyik meleg ismerõsömben sem... Hát ti?
|
|
|
Post by Zsoka on Jun 12, 2005 12:51:45 GMT 1
Ezen indok miatt szokták mondani, hogy a homoszexualitás "természetellenes", de hát könyörgöm, hogy lehetne valami természetellenes, ha a természet teremtette meg?! A mûanyag, na az természetellenes... Egyébként érdemes körülnézni az állatvilágban, ahol igazán az ösztönökön van a hangsúly. Az állatok között nagyobb a kimutatott homoszexualitás aránya, mint az embernél...tán nem véletlen. Náluk nincsen elõítélet, propaganda meg sajtó... a legmélyebb 1etértésem nekem semmi bajom velük, pláne, hogy nekem is van 1 kis beütésem... ;D
|
|
|
Post by Zsoka on Jun 12, 2005 13:10:27 GMT 1
és a világuralom átvételének gonosz szándékának halvány nyomát sem véltem felfedezni egyik meleg ismerõsömben sem... nekem sem áll ilyesmi a szándékomban ;D
|
|
|
Post by - Ágnes - on Jun 13, 2005 6:04:59 GMT 1
Alanis rajongónak lenni szerintem egyfajta volágnézetet is jelent Így van Úristen, ezt az okosságot olyan rengetegszer elsütöttem már, végre van foganatja! Kérem szépen, így van. Többségében legalábbis jellemzõ. Na, hogy én is hozzászóljak. (Elõször is, azonban, excusez-moi, "let's solve the world 's problems") Az írás szentségérõl... Nem sok mindent tudok a rendelkezésemre álló rövid idõ alatt mondani, ami még nem hangzott el. Számomra azért "szentebb" az írás, mert annak nyoma van, ha egyszer valamit papírra vetsz (egy érzést, egy gondolatot), akkor az a tied. Azt nem fogod elfelejteni, s minden egyes újraolvasással ismételten átéled. Ráadásul az írás sokkal megfontoltabb, hiszen több idõd van rá, nem kell azonnal-de-rögtön reagálnod, megteheted hogy érlelgeted a kis gondolataidat, egészen addig amíg te magad is úgy érzed, hogy kinyílvánításra méltók. Abban igazatok van, hogy az intonációt és hasonló orálisan használatos "segédeszközöket" nehezebben lehet érvényre juttatni írás során, de lehet. Mint ahogy mindent lehet, csak akarni kell Hihi. A kis meleg témához... egyszer Melissa Etheridge (ünnepelt miss gayness énekesnõ ) mondott valami nagyon aranyosat, sajnos nem emlékszem pontosan, de valami olyasmi volt hogy "Nem érdekel hogy a világ másik fele hogyan éli az életét, de én speciel kutya jól szórakozom" Aztán most egyébként is a De-Lovely hatása alatt vagyok, és hogy Cole Portert idézzem... "Isn't that's why birds do it? Bees do it? Even educated fleas do it? Let's do it, let's fall in love." És hogy valamit beletegyek ebbe a maszlagba saját kútfõbõl is, a szeretet/szerelem olyan szakrális dolog, és annyira jó, hogy nem számít ki-kivel és miért. Amíg tiszta persze, és másokat nem sért. A végére pedig egy Alanis-es idézet Howard Stern interjúból: "I just wanted to love and didn't care about what form it took."
|
|
|
Post by Niki on Jun 15, 2005 8:47:53 GMT 1
Evvel egyetértek!
|
|